Hírek
Intézményünk a Bárka Integrált Szociális Intézmény Bács- Kiskun Vármegye és a Nemzeti Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú Kft. között egy együttműködési megállapodás jött létre. E megállapodás előzménye, hogy a Közösségi Élet Újraindításáért Felelős Operatív Törzsnek Köszönhetően Magyarország Kormánya a 1643/2021. (IX.21.) számú Kormányhatározatban döntött a településeken megvalósuló közösségi, szakköri program megvalósításának támogatásáról, és ennek megfelelően pályázatot hirdetett.
Az intézmény a pályázat keretein belül három szakkör indítását nyerte el, az egyik egy kötés gyönggyel szakkör, a másik kettő pedig makramé szakkör. 2024. február 1. napjával megkötöttük az együttműködési megállapodást és már indultak is a szakkörök. Szakkörönként 20 foglalkoztatást kell megvalósítanunk egy magadott időszakon belül. Egy szakkörre 5 résztvevő részére biztosítja a szükséges anyagokat a pályázat. A szakkörökből a kötés gyönggyel és az egyik makramé szakkör az ellátást igénybe vevőink részére lett megszervezve, míg a második makramé szakkörünk a dolgozóinknak is lehetőséget biztosított a szolgáltatást igénybe vevőkkel együtt az alkotásra. Minden csoport első alkalma egy munka és balesetvédelmi oktatás volt, ezzel egybekötve pedig átnéztük az eszközöket, amelyekkel dolgozunk majd. Ekkor már mindenki izgatottan várta mikor kezdődhet már az alkotás. A szakkör ütemezésének megfelelően megnéztük az aktuális videókat és a szakkör segítők- Keresztesné Serfőző Anita (kötés gyönggyel), Vérné Nagy Mária (makramé)- segítségével mindenki elkezdte a napi feladatot.
Elsőre mindkét makramé szakkörön kulcstartókat készítettünk, amely által, aki nem jártas a makramé technikában, el tudta sajátítani a csomózás alapjait. Kettő fajta technikát sajátíthattak el két kulcstartó készítésével. Így készült egy lapos csomós kulcstartó és egy csavart csomós kulcstartó.
Vannak olyan résztvevők, akik már korábban is készítettek ilyen típusú technikával különböző alkotásokat. Így ők hamarabb elkészítették a feladatokat és segítettek a társaiknak, akiknek nem ment még olyan gördülékenyen a feladat.
Nagyon sok újrakezdéssel, lebontással a hátuk mögött a résztvevők elmondhatták, hogy sikeresen teljesítették az első kitűzött célt. Mindenkinek megvolt a sikerélménye, hogy megcsinálta ki rövidebb ki hosszabb idő alatt, de mindenki örömmel távozott a nap végén.
Ellátottjainknak kicsit nehezebb volt e technika elsajátítása, így ők kettő szakköri alkalom keretein belül végezték el a feladatot. Mikor mindenki befejezte, maradt még annyi idő a szakköri nap vége előtt, hogy a szakkör vezetője a következő feladatott be tudta mutatni. Mindenki ámulva nézte, ahogy készítette az alátét kiindulását, folyamatát és már nagyon várták, hogy ők is elkészíthessék.
A kettő darab alátét elkészítése során mindenki kétségbeesett, hogy hogyan is fog ez neki menni. De ahogy elkezdtük, és a szakkör vezetője mindenkinek egyenként segített, majd mindenki a saját tempójában elkészítette a szebbnél szebb alátéteket, mindenki megnyugodott és csodálatos pohár alátétek kerültek le az állványokról. A szakkör folyamán több munkatárs és szolgáltatást igénybe vevő is meglátogatta a foglalkoztatást, és kedvet kaptak egy kis alkotáshoz.
Így ők először elkezdték elsajátítani az alapokat. Nagyon tetszett nekik, amit készítettek. Boldogok, voltak, hogy megtanulták. Egyikük az alapok után már bele is fogott az alátét elkészítésébe, amelyet egy kis segítséggel már el is sajátított és gyorsan fel is zárkózott a szakkör többi résztvevőjéhez. Egy nagyon barátságos és kötetlen hangulatban zajlottak le az eddigi összes makramé szakkör foglalkozásai. Ellátottjaink és dolgozóink is egy pár órára ki tudtak szakadni a mindennapi feladatokból, hogy kreativitásuk szárnyra kelljen és szebbnél szebb csodák készüljenek.
Másik szakkörünk a Kötés gyönggyel. Első alkalommal mindenki elmondta milyen kapcsolata volt korábban a kötéssel.
Meglepődve tapasztaltuk, hogy szinte minden résztvevőnk már kötött. Egy- kettő olyan résztvevő volt, aki még sosem fogott a kezébe kötőtűt. Az eddig megszervezett szakkörök alatt azt tartottuk szem előtt, hogy mindenki legalább a kötéshez szükséges alap technikát tudja elsajátítani. A szakkör vezetője bemutatta, hogy hogyan is kell elkezdeni a szemek felszedését. A szolgáltatást igénybe vevők közben folyamatosan a segéd videót is figyelték, hogy lehető legjobban el tudják sajátítani a kötés alapjait. A résztvevők közül, akik korábban kötöttek hamar vissza rázódtak. Ők maguk saját magukon is meglepődtek mennyire jól is megy nekik ennyi idő után. Akik még csak első alkalommal találkoztak a kötéssel, nekik kicsit nehezebben ment, hogy a kezük ráálljon erre a fajta technikára. Mivel nagyon jó kézügyességgel rendelkeznek a résztvevők, biztattuk és próbáltuk őket támogatni, hogy ne adják fel.
Minden apró nehézségnél próbáltunk nekik mi is és társaik is segíteni, hogy minél ügyesebben menjen. Nagyon jókedvű volt végig mindenki és szerencsére a nehézségek ellenére sem volt olyan résztvevő, aki feladta volna a próbálkozást. Van olyan résztvevő, aki a mai napig napi szinten köt minden féle tárgyakat, ruhákat. Viszont a videóban látott technikától ő eltérően köt és neki is meg kellett tanulnia, hogy most hogyan is kell irányítottan mindezt megvalósítani Fontosnak tartottuk, hogy mindenki biztos legyen a tudásában, és ne okozzon problémát mikor már a gyöngyökre is kell majd figyelniük. Több résztvevő is jelezte már, hogy nem csak a szakköri feladatokat szeretné majd csinálni, hanem lezárását követően karkötőket szeretne magának készíteni.
Minden résztvevő mind a három csoportban nagyon jókedvűen, egymással türelmesen és a másikat segítve vett részt minden eddig megszervezett szakkörön. Lassan egy hónapja tart a szakkör a Kastély falain belül, de egyre nagyobb érdeklődésnek örvend mind a dolgozok, mind az ellátást igénybe vevők körében. Minden szakkörön voltak kíváncsiskodó szemek, akik megnézték milyen csodálatos dolgok készülnek. Ez az egy hónap alatt miden résztvevő nagyon sokat fejlődött a technikában és embertársak segítésében, hiszen a szakkörök alatt elengedhetetlen az egymás iránti tolerancia, tisztelet és segítőkészség. Minden résztvevő nagyon várja az elkövetkezendő alkalmakat, hogy még mi újat sajátíthat el e pár hónap alatt.
Tóth Zsuzsanna
terápiás munkatárs
Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy több szakmai elismerést szereztek dolgozóink november hónapban a Szociális Munka napja kapcsán.
Forrás: www.facebook.hu – Fülöp Róbert
Először 2023.11.13-án Péli Lászlóné Szécsényi Éva kollégánkat érte a megtiszteltetés, ugyanis Kiskunhalas város a Szociális Ellátásért díjjal idén őt is kitüntette odaadó szakma tevékenységéért. Éva 1994 óta dolgozik intézményünkben, ahol magasszintű szaktudásával, példamutató szorgalmával és segítőkészségével kiemelkedően látja el mindennapi munkáját, emellett gondot fordít a gondozási egység megjelenésére is: szabadidejében rendszeresen meseszép dekorációkat készít.
Forrás: www.facebook.hu – Fülöp Róbert
2023.11.22-én a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Bács-Kiskun Vármegyei Kirendeltségének a Szociális Munka Napján tartott ünnepségén Főigazgatói dicséretben részesült kollégánk, Molnár Tamás, is. Tamás 2004 óta dolgozik a Bárka Integrált Szociális Otthon Bács-Kiskun Vármegye Nefelejcs Otthon Kiskunhalas telephelyén ápolóként. Tamás szakmai felkészültségével, emberséges odafordulásával és türelmével példát mutat kollégáinak, valamint a rá bízott gondozottaknak.
Nagy szeretettel gondolunk rájuk, és további szakmai sikereket, erőt és kitartást kívánunk kollégáinknak!
2023. november 7-9-ig zajlott Budapesten a 9. Magyar Speciális Filmfesztivál, amelyre összesen 33 ország 192 filmjét nevezték. Az előzsűri 60 alkotást válogatott a versenyfilmek közé, ezeket vetítették három napon át az Eötvös10 Művelődési Házban. A 60 versenyfilm közé jutott a Bárka Integrált Szociális Intézmény Bács-Kiskun Vármegye színjátszó-filmes csoportjának két rövidfilmje is, az Álommező című, és a Harmadnap.
A halasi csapat a filmfesztivál zárónapján érkezett a rendezvényre. Délelőtt lehetőség volt a szakmai zsűrivel személyes konzultációt folytatni az alkotóknak a saját filmjükről, munkájukról. A Bárka csoportja élt is ezzel a lehetőséggel, komoly, figyelmes támogatást kaptak Dr. Radványi Katalin gyógypedagógus, pszichológustól és Szaffner Gyula ügyvivő szakértőtől.
A versenyfilmek folyamatos vetítése délig zajlott, majd finom ebédet kaptak a résztvevők a közeli török étteremben.
Ezt követően egy autista alkotó és speciális filmes fiatal, Gömbös Olivér verseskötetének bemutatójára került sor. Végül az ünnepélyes díjátadón jött a nagyon nagy öröm: a Bárka Színjátszó-Filmes Csoport Harmadnap c. rövidfilmje elnyerte az Együtt Nagydíjat!
Hihetetlen boldogság az alkotóknak!
Reméljük, minél több emberhez eljut a filmünk, amely az alábbi linken elérhető: https://youtu.be/n7BdGigFWFw?si=DpTf0eWirJBymE_z
Lassan kettő hét telt el azóta, hogy megünnepeltük a Bárka Integrált Szociális Intézmény Székhelyének 30. születésnapját. Sokat gondolkodtunk, hogy mit is tudunk még hozzátenni a riportok, sajtómegjelenések mellé. Kell-e egyáltalán még hozzászólni, mégis ennyi idő után úgy érezzük, hogy fontos, hogy mi is tudósítsunk róla, milyen is egy ilyen múltú intézményben az élet az ünnepségen innen és túl.
30 éves a Bárka… A kerek születésnapok mindig különös alkalmat szolgáltatnak arra, hogy megálljunk, és reflektáljunk az eltelt időre. Ádám Zsuzsanna intézményvezető Émile Zola gondolatait idézte nyitóbeszédében: “Olyanok vagyunk, mint a könyvek. A legtöbb ember csak a borítót látja. Néhány ember csak a bevezetőt olvassa el. Sok ember hisz a kritikusoknak. És csak egy-két ember lesz, aki ismeri a tartalmat.” A mi könyvünk 30 éve íródik, érdekesség, hogy ezalatt az idő alatt a cím többször is változott, intézményünket számtalanféleképpen hívták.
Jelenleg például nevében szerepel egy érdekes szó: integrált. Gyors kereséssel rálelhetünk, hogy a szó jelentése „rendszerbe épít; egy kisebb, addig különálló részt egy rendszerbe illeszt”. Intézményünk életében ez közvetlenül azt jelentette, hogy az 1993-as évben átadott kiskunhalasi székhely mellett, ma már további 3 telephely (Rózsakert Otthon Tompa, Nefelejcs Otthon Kiskunhalas és Kalocsai Otthonok) tartozik. Az ünnepi műsor ezt, a négy telephely egybefonódását reprezentálta, ahol minden telephely külön, mégis egy egységbe szerveződve mutatta meg tehetségeit, ezzel emelve az ünnepség színvonalát.
Fontos megemlíteni, hogy ünnepségünk idején Budapesten éppen egy kiállítás zajlik Csontváry Kosztka Tivadar festményeiből, akit életében kortársai „őrültnek” tartottak, akinek műveitől félni lehet. Most pedig egy egész múzeumot megtöltenek képei, melyre az emberek hosszú perceket várnak, hogy megnézhessék azokat. A művészet és a mentális betegségek kapcsolódásáról számos példát hozhatunk: Csontváry jó barátja, Juhász Gyula, akinek idén ünnepeltük születésének 140. évfordulóját, köztudottan pszichiátriai nehézségek mellett alkotott maradandót. Egy másik művészünk, Gulácsy Lajos, aki szintén mentális problémákkal küzdött, így nyilatkozott: „A művészetet tanítani vagy tanulni nem lehet. Ez nem pálya – ez élet.”
Így egy emberöltővel az intézményünk megalakulása után az integrált szó gazdagodhatott egy új tartalommal, ugyanis megszületett a négy telephelyen alkotó tehetségek irodalmi- és művészeti alkotásaiból egy antológia. Az Álarc nélkül megmutatja szövegeiben a kendőzetlen, emberi „viharos érzések diadalát” (Deme-Vinek Brigitta), melyeket kiegészítenek sokféleségükkel a színpompás képzőművészeti alkotások. Ahogyan Picasso mondta: „Nem elég, ha ismerjük egy művész munkáit. Azt is tudni kell, mikor csinálta, miért, hogyan, milyen körülmények között.” S bár intézményi körülmények között íródtak, készültek az alkotások, Elyn Saks szavaival élve: „az emberség, amin mindannyian osztozunk, fontosabb, mint a mentális betegség, amin nem biztos”. Így talán nem meglepő, hogy az antológiában szereplő alkotások univerzális emberi kérdéseket, érzéseket boncolgatnak, melyekhez mindannyian elemien kapcsolódunk.
Az antológia egyik művésze, Vikor József, például így fogalmaz: „szeretett volna maga előtt tudni egy másik hidat pillérekkel és partokkal”. Mi, akik egy ilyen intézményben dolgozunk, ahol olyan emberek élnek, akiknek az élettörténetükben megjelenik valamilyen pszichiátriai nehézség, hiszünk benne, hogy létezik híd, pillérekkel és partokkal a társadalom felé. Az integrációról gondolkodva, nem mehetünk el szótlanul a társadalmi integráció gondolata mellett. Oláh Gusztáv több mint száz éve a következőt mondta ünnepi beszédében a m. kir. Állami Elmegyógyintézet ötvenéves jubileumán: „Az elmegyógyászat fogalma és az elmeorvos ma is úgy áll a köztudatban, mint 40 év előtt. Különleges intézmény, különleges emberekkel és különleges, baljóslatú misztikus háttérrel... Pedig ez a misztikus háttér azokban van meg, akik az elmegyógyintézetnek még a gondolatát is szeretnék maguktól eltolni, mert él bennük saját veszélyeztetettségük tudat alatti baljós érzése."
Egy ilyen intézményi születésnap teret ad az egyéni és társadalmi reflektálásnak is. Készek vagyunk-e magunkban megtalálni a „hidat pillérekkel és parttal” a „saját veszélyeztetettségünk tudat alatti baljós érzésének” irányába? Szembe merünk-e nézni saját mentális sérülékenységünkkel? Mindezt azért, hogy észre tudjuk venni, hogy bár az intézményünk a város szélén van, sokszor a benne élő emberek a társadalom peremére szorulnak, de nincs köztünk szakadék: az emberségen mindannyian osztozunk. Hiszen, ahogyan szintén Vikor József fogalmaz A híd című alkotásában: „bolond az az ember aki saját betegsége elől rohan”. Paula Caplan amerikai pszichológus szerint nagyon sok mai pszichiátriai betegség valójában az igazságtalan társadalmi-politikai környezet miatti életprobléma. Ezeket egyéni betegségnek bélyegezni kiveszi a szelet a társadalmi cselekvés vitorlájából, hiszen azt mondja, hogy az egyén beteg, nem a társadalom.
A hidunknak számos pillére épült az elmúlt 30 évben: ez a Facebook-oldal, ahol folyamatosan megismerkedhetnek, betekinthetnek az itteni életbe; a folyamatos megjelenése tehetségeinknek különböző rendezvényeken, versenyeken; a fejlesztő foglalkoztatásban készülő termékek bemutatása és értékesítése. Most pedig egy újabb pillérrel bővült, melyet ez az antológia szimbolizál.
Nem lenne teljes azonban a megemlékezés, ha nem köszönnénk meg a szponzorok segítségét: nagy hálával gondolunk Rékasiné dr. Oláh Gizella és Rékasi László, Bárány Zsuzsanna, Kastyják Jánosné és Varga Alajos segítségére. Emellett köszönjük a közalkalmazottaknak, akik 25, 30 és 40 éve kitartanak hivatásuk mellett, a színvonalas műsort megalkotó ellátottaknak és felkészítőiknek, valamint minden jelenlegi és egykori lakónknak és dolgozóknak, hogy 30 éve töretlenül működtetik intézményünket.
Írta: Markó Dávid János pszichológus – terápiás munkatárs